A Ganz Ábrahám által alapított, már a kiegyezés előtt világpiaci jelentőségű Ganz-gyár kivételes helyet foglal el a magyarországi gépgyártásban.
Ganz halála után a cég irányítását Mechwart András vette át, akinek szerepe a gyár világszínvonalat elért fejlődésében kiemelkedő fontosságú volt. 1878-ban létrehozta a vállalat Elektrotechnikai Osztályát, Zipernowsky Károly vezetésével.
Budán a Kacsa u. 18. szám alatt berendezett osztály kezdetben világítási berendezések tervezésével és létesítésével foglalkozott, melyekhez ívlámpákat, majd később izzólámpákat is gyártott.
Első munkájuk a Zipernowsky tervei alapján készített, a Ganz-gyár öntőműhelyének elektromos világítótestekkel való berendezése volt 1878-ban, ahol a szénrudas ívlámpákat egy 56 V feszültségű, 12 A áramerősségű egyenáramot termelő dinamóval táplálták meg.
1879-ben az elektromosság, illetve a gyár népszerűsítésére elkészítették a Fővárosi Takarékpénztár Kálvin-téri székházának kivilágítását. A gyár rövid időn belül számos megrendelést kapott egyenárammal táplált világítás kivitelezésére, melyeket a Zipernowsky által tervezett ívlámpákkal és dinamókkal oldottak meg. Említésre méltó a gyárnak az 1879-es szegedi árvíznél nyújtott segítsége, ahol a gátjavítások gyorsítására éjszakai világítást szereltek fel.
Nagy sikert könyvelhetett el a gyár 1882-ben, a budapesti Nemzeti Színház világításának berendezésével (a végleges kivitelezésére 1883-ban került sor), mely egyike volt az első villamosított színházaknak Európában. Bláthy nevéhez fűződik, az 1883-ban megtervezett, „Gnom” nevet kapott egyenáramú dinamó sorozatgyártása. Később, 1885-től felváltotta ezen dinamó gépeket a gazdaságosabb „Delta” jegyű sorozat.
Időközben a gyár Kacsa utcai üzeme már szűknek bizonyult, ezért 1882-re a Fő utcában felépült a villamossági osztály új gyártelepe, s ebben az időben léptek a gyár szolgálatába Bláthy Ottó Titusz és Déri Miksa mérnökök is.
A Ganz ekkor kezdte el a váltakozó áramú generátorokkal való kísérleteket, annak ellenére, hogy olyan szaktekintélyek, mint Schuckert, Crompton, Siemens, Deprez, Edison nem hittek a váltakozó áram jövőjében.
Nemzetközi bemutatkozásra az 1883. évi bécsi villamossági kiállítás adott alkalmat, ahol a Ganz-gyár Elektrotechnikai Osztálya nagy sikereket ért el kiállított villamossági gyártmányaival.
Itt mutatták be a Mechwart-Zipernowsky féle, egyfázisú generátorhoz közvetlenül kapcsolt gőzgépüket. Ez a „gőzgépvilágítógép” később a Keleti pályaudvar világítását táplálta.
A külföld figyelme ráterelődött a magyar villamossági gyár munkásságára, s csakhamar befutottak a külföldi megrendelések is: Romániából, Olasz- és Oroszországból, Szászországból malmok villamosítására, magánlakások és egyéb épületek világítási berendezéseinek felszerelésére, valamint a Tramways d’Odessa helységeinek, a torinói kiállítás parkjának és hangversenytermének világítására. A gyár 1878 és 1883 között 575 db ívlámpát és 4626 db izzólámpát szállított Európa számos országába.
Tudósok, feltalálók, mérnökök
Marcel Deprez
(1843 – 1918) francia mérnök
Munkássága kiemelten a mechanika és a villamosság alkalmazásának területén kiemelkedő. Foglalkozott a villamos energia nagy távolságra való szállításának lehetőségeivel. Elsőként jelentette ki, hogy néhány milliméter átmérőjű vezetőn akár száz lóerőt is képes több kilométerre átvinni.
1886-ban a Francia Tudományos Akadémia tagjává választották. 1890-ben az alkalmazott villamosságtan tanára lett.
Thomas Alva Edison
(1847 – 1931) amerikai elektrotechnikus, feltaláló és üzletember
Írni-olvasni otthon tanult meg, autodidakta módon képezte magát. Távírászként kezdett foglalkozni, tökéletesítette a távírót.
1876-ban, a New York melletti Menlo Parkban alapította meg két munkatársával híres laboratóriumát. Itt születtek meg találmányai. 1093 szabadalom kapcsolódik a nevéhez, melyeket részben egyedül, részben másokkal közösen szabadalmaztatott. Számos találmányát munkatársai ötleteiből fejlesztette tovább. Szénpormikrofonjával megnövelte a Bell-féle telefon hatótávolságát. 1878-ban szabadalmaztatta a mechanikai hangíró és visszajátszó eszközt, a hengeres fonográfot. Ugyanebben az évben kezdett el a szénszálas villamos izzólámpával foglalkozni. 1882-ben üzembe állította a világ első villanytelepét New York-ban. 1889-ben mozgóképvetítőt szerkesztett és tökéletesítette a lúgos nikkel-vas akkumulátort.
Ezernél is több találmánya mellett csak egyetlen, valóban tudományos felfedezés fűződik a nevéhez: a véletlenül tapasztalt „Edison-jelenség”, azaz a termikus emisszió. Az effektusnak csak évtizedekkel később, a rádiók és televíziók korában, az elektroncsövek megalkotásában lett különös jelentősége.
A nevéhez fűződik a „Motion Picture Patents Company” cég létrehozása is, mely a kor 9 legnagyobb filmstúdiójának tömörüléséből született meg (közismert nevén az „Edison Trust”). Hangosfilmmel is kísérletezett. Munkatársai közé tartozott Puskás Tivadar és Nikola Tesla is.
Galileo Ferraris
(1847-1897) olasz fizikus, egyetemi tanár, elektrotechnikus
Tanulmányai elvégzése után a torinoi „Museo Industriale” egyetemi tanára volt. Kiemelten a váltakozóárammal való kutatásai terén kifejtett munkássága jelentős. Sokat kísérletezett a transzformátorral, s ennek segítségével forgó mágneses teret állított elő.
Ferraris, megismerve a Magyar Országos Általános Kiállításon bemutatott Ganz-féle váltakozó áramú elosztórendszert, azon véleményének adott hangot, miszerint a Gaulard-Gibbs rendszer csak egy kielégítő szabályozással oldotta volna meg a villamos erőátvitel problémáját. A Ganz rendszerről tartott előadásában hangoztatta, hogy kifejezetten Zipernowsky-Déri-Bláthy érdemének tartja az energiaátvitel keresett problémájának teljes megoldását. Összehasonlító méréseket végzett a transzformátor és a Gaulard és Gibbs-féle, szekunder generátornak nevezett indukciós készülék között, mellyel egyértelműen eldöntötte a két rendszer versenyét. Szakvéleménye döntő jelentőségű volt, mivel a magyar villamosenergia-ipart a világ élvonalába emelte, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Ganz-gyár Olaszországban építhette meg első váltakozóáramú rendszerét.
Különös hangsúlyt fektetett a villamos mérések fontosságára, ezért 1882-ban létrehozta a „School of Electrotechnology with Laboratory”-t.
Johann Sigmund Schuckert
(1846 – 1895) német mérnök, iparos
Németországi tanulmányai után Amerikába ment, ahol Siemens és Edison gyáraiban működött. Visszatérve Németországba, kezdetben Siemens-varrógépek javításával foglalkozott. 1873-ban mechanikai műhelyt alapított, dinamók, mérőműszerek, ívlámpák, kapcsoló-berendezések, világítási eszközök gyártására. 1876-ban önszabályozó ívlámpával végzett kísérleteket. A cégből később nagy elektrotechnikai gyárak fejlődtek ki.
Ernst Werner von Siemens
(1816 – 1892) német mérnök
Az elemi iskola befejezése után gimnáziumban tanult, amelyet nem fejezhetett be, mert a szülők nem engedhették meg maguknak a fiuk taníttatását. Később a magdeburgi hadtest mérnökkarára iratkozott be. 1844-ben a berlini fegyvergyár vezetője lett.
Johann Georg Halske-val együtt tökéletesítette a távírót. 1847-ben, „Telegraphen-Bauanstalt von Siemens & Halske” néven megalapították a mai Siemens AG. elődjét. A vállalkozás számtalan megrendelést kapott távíróvezetékek kiépítésére.
Több galvanométer-típust tervezett és meghatározta bizonyos anyagok elektromos ellenállását is. Siemens 1866-ban, Jedlik Ányostól függetlenül felfedezte a dinamóelvet, melyet a gyakorlatban is sikeresen alkalmazott. A Porosz Akadémia tagjává választotta és a francia becsületrenddel is kitüntették. Tiszteletére nevezték el az elektromos vezetőképesség SI mértékegységét siemensnek.
Műtárgyak
Őstranszformátor, másolat
1885 szeptember végén készült el a Ganz-gyár Elektrotechnikai Osztályában ez a típusú transzformátor, melynek célja nem a villamos energia továbbítása volt, hanem „csak a feszültség pontos átalakítása, mérés céljára. Gyártás során a 67-es sorszámot kapta.
(lelt.szám: 94.46.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)
Volt-mérő táblaműszer, EKA, 1953
(lelt.szám: 93.123.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)
Volt-mérő laborműszer, EKA, 1940 körül
(lelt.szám: 81.72.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)
Márványtalpú asztali lámpa, 1930 körül
(lelt.szám: 2000.240.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)
Asztali lámpa, 1960 körül
(lelt.szám: 2010.137.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)
Feszültségszabályozó, 1910 körül
(lelt.szám: 82.535.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)
Fogyasztásmérő, 1920 körül
110 V-os, Siemens-Halske gyártmányú fogyasztásmérő.
(lelt.szám: 66.22.1, Műszaki Tanulmánytár gyűjteménye, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)
Fadobozos hectowattóra számláló, 1910 körül
(lelt.szám: 82.37.1, Műszaki Tanulmánytár gyűjteménye, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)
Fadobozos kilowattóra számláló, 1910 körül
(lelt.szám: 82.35.1, Műszaki Tanulmánytár gyűjteménye, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)
Egyfázisú fogyasztásmérő, Ganz Árammérőgyár, 1952
(lelt.szám: 85.85.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)
V-mérő hitelesítő műszer, Weston, 1940-es évek
(lelt.szám: 94.18.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)
Porcelán szigetelő, Zsolnay, 1930-as évek
(lelt.szám: 79.497.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)
Kábelmetszet, 1940-es évek
(lelt.szám: 96.49.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)
Hordozható kapacitás és szigetelésmérő, 1930-as évek
(lelt.szám: 82.49.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)
Részlet a kiállításból
Kísérletek
A Ganz-féle rendszer szemléltetése
A feszültség-átalakítás egészen a Ganz gyár Elektromos Osztályán végzett kutatómunka sikeréig nem volt megoldott az elektrotechnikában. A kiállításban látható őstranszformátor-másolat eredeti példánya 1885-ben ismertette meg a közönséget a feszültség-átalakítás lényegével és a hozzá tartozó berendezéssel, melyet a magyar mérnökök (Bláthy Ottó Titusz, Déri Miksa, Zipernowsky Károly) transzformátornak neveztek el. A berendezés a nevében hordja műszaki tartalmát: feszültséget alakít át, jelen esetben 220 Voltot kisebb, 24 Voltos szintre, de a rendszer másik irányban is működik.
