Szinte lehetetlen elképzelni mindennapjainkat villamos energiával működő háztartási készülékek nélkül. Ma már természetes, hogy minden háztartásban megtalálhatók a különböző konyhai kisgépek, robotok, kerámialapos villamos tűzhelyek, mosó- és mosogatógépek, porszívók, hűtők, különféle barkács készülékek.
A 19-20. század fordulóján jelentek meg az első villamos működtetésű háztartási berendezések. Használatuk nagyban megkönnyítette a háziasszonyok munkáját. Rövidebb idő alatt és kevesebb fáradsággal lehetett elvégezni a házi munkát. Gyors elterjedésük egybeesik a villamos energia termelésének és elosztásának, valamint a biztonságos üzem feltételeinek megteremtésével.
A kiállításban néhány formatervezett háztartási eszközt is megtekinthetünk a régmúltból.
Műtárgyak
Kenyérpirító, Elekthermax, 1960-as évek
(lelt.szám: 79.448.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Villanyrezsó, Elekthermax, 1940-es évek
(lelt.szám: 02666, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Elektromos stoppoló, 1940-es évek
(lelt.szám: 2007.26.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Elektromos útivasaló, 1940-es évek
(lelt.szám: 99.101.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Üvegedényes kávéfőző, 1950-es évek
(lelt.szám: 97.235.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Vízmelegítő kanna fedéllel, 1940-es évek
(lelt.szám: 94.161.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Ventilátor, 1930-as évek
(lelt.szám: 97.239.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Elektromos hajsütővas melegítő készülék, 1930-as évek
(lelt.szám: 94.133.1; 94.133.2, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Elektromos hajszárító, 1930-as évek
(lelt.szám: 85.61.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Mosógép, Orion, 1940-es évek
(lelt.szám: 87.141.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Standard telefon, 1930-as évek
(lelt.szám: 70.628.1, Műszaki Tanulmánytár gyűjteménye, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Graphophon, 1900-as évek eleje
A fonográf továbbfejlesztett változata.
(lelt.szám: D125,, Műszaki Tanulmánytár gyűjteménye, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Hordozható gramofon, 1930-as évek
(lelt.szám: 70.850.1, Műszaki Tanulmánytár gyűjteménye, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
„Horthy Néprádió”, Orion, 1940
(MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Néprádió, Orion 313, 1949
(lelt.szám: 0577, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Részlet a kiállításból
Kísérletek
A „Vasfüggöny” jelző-rendszer működtethető, szemléltető modellje
1949-től az illegális határátlépések megakadályozására a magyar-osztrák határon, 260 km hosszúságú drótkerítéseket és aknazárat építettek ki. Ezzel egyidőben lövészárkokkal, betonbunkerekkel és aknamezőkkel erősítették meg a 621 km-es magyar-jugoszláv határt is.
Az első vasfüggöny típus egy aknamező volt, amit két, faoszlopra szegezett szögesdrót vett közre, mely pontosan követte a határvonalat. Ez az aknazár közvetlenül a határvonalon húzódott. Egyrészt a kivitelezés technikai problémái, másrészt a politikai helyzet enyhülése miatt 1955 őszétől elkezdték felszedni az aknákat, amivel 1956 szeptemberére végeztek, azonban az 1956-os forradalom leverése után, 1957 márciusában a kormány elrendelte az újratelepítést.
A vasfüggöny második változatában, két – betonoszlopra rögzített – szögesdrótkerítés volt, közte egy öt méter széles, félméterenként bakelittestű aknákkal teleszórt aknamező nyomsávval és járőrúttal. Azonban ezt a rendszert is fel kellett számolni, mert az eső többször is kimosta az aknákat a földből, ami Ausztriában halálos balesetet, csonkolást is okozott.
Ezt követően, az aknazár helyére a szovjet, 24 V-os feszültség alatt álló, S-100 jelzésű elektronikus jelzőrendszert (EJR) telepítették.
A „Vasfüggöny” jelző-rendszer a Wheatstone-híd elve alapján működött. Ha valahol két szál összeért, vagy vezetékszakadás történt (pl. a kerítés drótját elvágták), akkor a Wheatstone-híd egyensúlya felborult, aminek hatására áram indult el a rendszeren. Ekkor a katonai ügyelet fénytablóján kigyulladt egy szám, mely jelezte, hogy melyik szektorban történt az esemény. Egy szektor hossza 200 méter körüli volt. A jelzéssel egyidőben megszólaltak a terepen, a rendszer mellé telepített hangszórók, melyek a morze-jelekhez hasonló, pittyegő hangot adtak ki. Ez a hálózat ugyanakkor beszéd-kommunikációs rendszerként is kapcsolatot biztosított a terepen járőröző határőrök és helyi központok között.
A rendszer az 1980-as évek végére elavult, felújítása százmilliós költséget jelentett volna, ezért a határőrség már 1987-ben javasolta a megszüntetését. Végül az MSZMP politikai bizottsága 1989. február 28-i ülésén elfogadta az EJR rendszer megszüntetését.
A bontást Rajkánál kezdték meg, s itt 1989. május 2-án több tucat nyugati újságírónak jelentették be, hogy Magyarország elkezdi lebontani a határzárat. Az utolsó szakaszt 1989. június 27-én Horn Gyula és Alois Mock osztrák külügyminiszter vágta át, amiről már a New York Times is beszámolt.
