A 19. század második felében találmányok sora segítette elő az elektromosság gyakorlati felhasználását. Büszkék lehetünk arra, hogy a magyar tudósok és mérnökök jelentős, esetenként világraszóló eredményekkel járultak hozzá a fejlődéshez, ezzel elősegítve, hogy a magyar villamosenergia-ipar a világ élvonalába kerülhetett.
Jedlik Ányos
(Szimő, 1800. január 11. – Győr, 1895. december 13.)
Szent Benedek-rendi szerzetes, az elektrodinamika kutatásának és oktatásának bevezetése fűződik nevéhez.
Jedlik Ányos villamdelejes forgonya, 1829
1829-ben a győri líceumban folytatott fizikatanári évei alatt alkotta meg a világ első (általa „villamdelejes forgonynak” nevezett), higanyvályús kommutátorral rendelkező elektro-mágneses forgó készüléket. Jedlik motorjában nem állandó mágnest, hanem elektromágnest alkalmazott, készüléke tartalmazta a mai egyenáramú gépek fő elemeit: a mágneses erőteret létrehozó állórészt, az egyirányú nyomatékot biztosító forgórészt és az áramirány változtatását lehetővé tevő szerkezetet, a kommutátort.
A képen vélhetően az első villamdelejes forgonyok egyike látható (1827-28 körül). Ez a forgony Jedlik első elképzelése alapján készített darab, melynél a multiplikátor-tekercs (állórész) áll és az elektromágnes benne forog. Ennél a megoldásnál az áramforrás bevezetésére két, higannyal töltött kehely szolgált.
(A kép a Pannonhalmi Főapátsági Múzeum gyűjteményében őrzött műtárgyról készült)
Jedlik Ányos egysarki villamindítójának tervezete, 1858-59
Jedlik a mechanikai munka villamos energiává való alakításával az 1850-es években kezdett el foglalkozni. A kérdést kommutátor nélküli „egysarki” (unipoláris) generátor tervezésével oldotta meg. A gép mágneses mezejét elektromágnesek szolgáltatták. 1861-ben Jedlik felismerte és a gép használati utasításában leírta az öngerjesztés (dinamó) elvet: az elektromágnesek külső áramforrás nélkül, a gép által termelt árammal táplálhatók.
Ennek az elvnek a kimondásával Jedlik hat évvel megelőzte Siemenst és Wheatstont. Siemens hat évvel később Jedlik felismerése után, 1867-ben szabadalmaztatta dinamóját.
Jedlik az öngerjesztés gondolatmenetét kísérleti próbának vetette alá. Készüléke eredetileg csak motornak volt szánva. Ezt igazolja a fordulatszámot lecsökkentő végtelen csavaros fogaskerék-áttétel, mellyel a gépet sebesen meghajtani nem lehetett.
Azonban a kép felső balsarkában ott van már a forgatható karos fogaskerék-áttétel vázlata is, s már olvasható az indukciós kísérletekre vonatkozó néhány megjegyzése is. Magát az öngerjesztés (dinamó) elvét azonban itt még nem fogalmazta meg.
(A kép eredetije: Főapátsági Könyvtár, Pannonhalma. BK.184/V.C-1)
Bláthy Ottó Titusz
(Tata, 1860. augusztus11. – Győr, 1939. szeptember 26.)
Gépészmérnök, 1889-ben szerkesztette meg a róla elnevezett váltakozó áramú fogyasztásmérőt. Kandó halála után ő fejezte be a fázisváltós mozdonyok fejlesztését.
Bláthy Ottó Titusz legjellemzőbb találmányaival 1938-ban
A magtípusú őstranszformátorral, a Bláthy-féle egyfázisú indukciós fogyasztásmérővel és a köpenytípusú őstranszformátorral.
Bláthy-féle wattmérő, 1885
Két egymásra merőleges síkban elhelyezett tekercset tartalmaz, mely közül az egyik egy merőleges tengely körül elmozdulhat. A kis ellenállású állótekercshez a mérendő berendezés sorba kapcsolható, a nagy ellenállású mozgó tekercs mellékáramkört jelent. Miután az egyik tekercsen a főáram megy át, a másik árama pedig arányos a mérendő készülék kapcsainál levő feszültséggel, így egymásra gyakorolt hatásuk is arányos a főáram és a kapcsoknál levő feszültség szorzatával, tehát a villamos munkával.
A nagy triász, Déri Miksa, Bláthy Ottó Titusz és Zipernowsky Károly legismertebb találmánya a váltakozó áramú párhuzamos elosztórendszer és az azt tápláló tetszőleges áttételű, zárt vasmagos indukciós készülék a transzformátor, melyet 1885-ben szabadalmaztattak. Rendszerükkel lehetővé tették a váltakozó áram térnyerését az egyenárammal szemben.
Déri Miksa
(Bécs, 1854. október 27 – Merano, 1938. március 3.)
Vízépítőmérnök, 1882-ben került a Ganz-gyár Elektrotechnikai Osztályára. Zipernowsky Károllyal közös szabadalmuk az 1882-ben készült öngerjesztésű váltakozóáramú generátor, mely a Nemzeti Színház 1000 izzólámpából álló világításának táplálására készült.
A transzformátor rendszer egyik legnagyobb sikerű alkalmazása a Ganz-gyár által, 1892-ben épített, Rómától 26 km távolságra lévő Tivoli vízerőmű volt, ahonnan a villamos energiát távvezetéken továbbították. Déri közreműködését a nagyszabású erőműépítésben, a generátorok gyártása közben készült fénykép is megőrizte.
Zipernowsky Károly
(Bécs, 1853. április 4 – Budapest, 1942. november 28.)
Már fiatalon a Ganz-gyár Elektrotechnikai Osztályának vezetésével bízták meg. Eleinte az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésével foglalkozott. Később érdeklődése a váltakozó áramok előállítása és felhasználása felé fordult.
1880-ban Zipernowsky Károly nem sokkal Siemens egyenáramú dinamója után, megszerkesztette korát sok tekintetben meghaladó dinamóját.
Kandó Kálmán
(Pest, 1869. július 8 – Budapest, 1931. január 13.)
1894-től a Ganz-gyár villamossági osztályán dolgozott, mint gépészmérnök. Az ő kezdeményezésére kezdett el foglalkozni a gyár a háromfázisú villamos vontatással. A rendszer használhatóságát az olaszországi Valtellina vasútvonal villamosításával bizonyította be 1902-ben.
Az 1932-ben a forgalomnak átadott Budapest-Hegyeshalom vonal mozdonya.
Kandó Kálmán felismerte, hogy a vasút nagyobb szabású, gazdaságos villamosítása az országos energiagazdálkodás keretében valósulhat meg. Ez olyan rendszert jelent, amelyben az együttműködő közcélú erőművekben fejlesztett szabványos, 50 Hz-es áramot közvetlenül lehet felhasználni. Ezt Kandó-féle fázisváltós rendszernek nevezzük.
Bródy Imre
(Gyula, 1891. december 23 – mühldorfi láger, 1944. decembere)
Az Egyesült Izzó vezető munkatársaként végezte azokat a kísérleteit, melyek a kriptontöltésű izzólámpa felfedezéséhez (1931) vezettek. Polányi Mihállyal 1934-ben közösen kidolgozta a kriptongáz ipari méretű előállítását.
A magyar kriptonlámpa 1937-ben mutatkozott be a nemzetközi piacon és óriási feltűnést keltve nagymértékben hozzájárult a magyar fényforrásipar nemzetközi hírnevéhez. A magyar találmány kisebb, tetszetősebb alakú és többcélúan alkalmazható lett.
Műtárgyak
Jedlik-féle forgony, másolat
A szerkezet az egyenáramú villanymotor őse, amelyben megtalálható a tekercselt álló- és forgórész, valamint az irányváltó kommutátor.
(lelt.szám: ID5, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Jedlik-féle dinamó, másolat
Kommutátor nélküli, „egysarki” (unipoláris) generátor.
Jedlik a mechanikai munka villamos energiává való alakításával az 1850-es években kezdett el foglalkozni. A kérdést kommutátor nélküli „egysarki” (unipoláris) generátor tervezésével oldotta meg. A gép mágneses mezejét elektromágnesek szolgáltatták. 1861-ben Jedlik felismerte és a gép használati utasításában leírta az öngerjesztés (dinamó) elvet: az elektromágnesek külső áramforrás nélkül, a gép által termelt árammal táplálhatók.
Ennek az elvnek a kimondásával Jedlik hat évvel megelőzte Siemenst és Wheatstont. Siemens hat évvel később Jedlik felismerése után, 1867-ben szabadalmaztatta dinamóját.
(lelt.szám: 94.39.1, 91.154.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Bláthy-féle wattmérő, 1885
(MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Bláthy-féle fogyasztásmérő, 1889
A Ganz-gyár 1889 végén hozta forgalomba, a Bláthy szabadalma szerint készült egyfázisú indukciós „wattóraszámlálót”. Hajtóeleméül a Ferraris tárcsát választotta. Az áram és feszültség mágneses tere között közel 90 fok fáziseltolás volt, ami feltétele annak, hogy a terhelés fáziseltolástól függetlenül a tiszta wattórákat mutassa. Ez a Ferraris-elv napjainkig is az összes elektromechanikus fogyasztásmérő szerkezetének alapjául szolgált.
(lelt.szám: 85.196.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Őstranszformátor, másolat
A villamosenergia távolba vezetésének és gazdaságos elosztásának problémáját 1885-ben a Ganz-gyár Elektrotechnikai Osztályának három mérnöke, Zipernowsky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó Titusz oldotta meg. A találmány lényege a primer oldalon egymással párhuzamosan kapcsolt, zárt vasmagú transzformátorok alkalmazása volt.
A találmány lehetővé tette a primer oldalon nagy feszültség alkalmazását, emellett a primer és a szekunder feszültségeknek stabil értéken tartását, a fogyasztás változásától függetlenül. Ez biztosította a bekapcsolt lámpák fényerejének állandóságát. Az első transzformátorok, az un. őstranszformátorok gyűrűs elrendezésűek voltak, és vastestük nem lemezből, hanem lágyvas huzalból készült.
(lelt.szám: 94.37.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)
Kandó-féle mozdony makettje
Az 1932-ben a forgalomnak átadott egyfázisú, 16 kV-os, 50 Hz-es Budapest-Hegyeshalom vonal mozdonya. A Kandó által kidolgozott fázisváltós rendszernél, a közcélú villamoshálózatból rendelkezésre álló energiát 16 000 V feszültségű, egyfázisú felsővezetéken juttatja a mozdonyba, majd a szabványos 50 Hz-es váltakozóáramot a mozdonyon elhelyezett szinkron fázisváltóval alakítja át, az indukciós hajtómotorokat tápláló háromfázisú áramra.
(lelt.szám: 99.42.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Réz asztali lámpa kripton izzóval
Bródy 1929-ben kezdte meg azokat a kísérleteket, amelyek a kriptontöltésű izzólámpa felfedezéséhez, illetve a hozzá szükséges kriptongáz ipari méretű előállításához vezettek. Bebizonyította, hogy az argon, illetve a nitrogén helyett nagyobb molekulasúlyú védőgázt kell használni. Figyelme a kriptongáz felé fordult. A kriptonlámpára vonatkozó első szabadalmi leírás: „Gáztöltésű fémszálas elektromos izzólámpa”, 1930. augusztus 11-én került benyújtásra, és 1931. november 16-án hagyták jóvá. A találmány tulajdonosa az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. volt.
A magyar kriptonlámpa 1937-ben mutatkozott be a nemzetközi piacon és óriási feltűnést keltve nagymértékben hozzájárult a magyar fényforrásipar nemzetközi hírnevéhez.
(lelt.szám: 93.3.1, 91.128.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)
Részlet a kiállításból
