Az egyik legnagyobb magyar fizikus és feltaláló, Jedlik Ányos nevéhez számos korszakalkotó találmány fűződik az elektrosztatika és elektrodinamika területéről. Habár eredményeit nem publikálta méltán tartjuk a magyar elektrotechnika úttörőjének.
Egyik jelentős alkotása az elektrosztatika területén az általa „villamfeszítőnek” nevezett, kaszkád kapcsolású feszültség sokszorozó kondenzátortelep. Habár napjainkban a feszültségsokszorás elvét sem Jedliknek tulajdonítják az mégis vitathatatlan, hogy az ő elve alapján működnek a mai nagyfeszültségű laboratóriumokban a többmillió voltos lökésgenerátorok.
Először 1863-ban ismertette a „Leydeni palackok láncolata” nevű készülékét, melynél a leideni palackokat párhuzamosan kapcsolva töltötte fel, majd sorba kapcsolva sütötte ki.
Készülékét továbbfejlesztette, a leideni palackokat „csöves villamszedőkkel” – melyek üvegcsöves kondenzátorokból összeállított kondenzátorok voltak – helyettesítette.
A csöves villamfeszítőt a londoni „Engineering” az 1873. okt. 31. számában ismertette, mint a világkiállításon bemutatott egyik kiemelkedő tudományos eszközt.
Az olaszországi Comóban 1927-ben, Volta halálának 100. évfordulójára rendezett emlékülésen és kiállításon Jedlik eszközeit – többek között a villamfeszítőt – is bemutatták.
1829-ben a győri líceumban folytatott fizikatanári évei alatt alkotta meg a világ első (általa „villamdelejes forgonynak” nevezett), higanyvályús kommutátorral rendelkező elektro-mágneses forgó készüléket. Jedlik motorjában nem állandó mágnest, hanem elektromágnest alkalmazott, készüléke tartalmazta a mai egyenáramú gépek fő elemeit: a mágneses erőteret létrehozó állórészt, az egyirányú nyomatékot biztosító forgórészt és az áramirány változtatását lehetővé tevő szerkezetet, a kommutátort.
A villamdelejes folytonos forgások elve, Jedlik latin nyelvű kéziratában az „Ordo Experimentorum”-ban, a 290. megjegyzése alatt olvasható: „Egy elektromágneses drót egy hasonlóan elektromágneses körül folytonos forgó mozgást képes létesíteni.”
Kommutátoros (heteropoláris) forgonyánál, az irányváltást végző, osztott higanyvályús kommutátorban gyakran fennállt a higany áthúzásakor keletkezett zárlat. Ezt kiküszöbölendő szerkesztette meg unipoláris forgonyát. Ennél a megoldásánál nincs szükség áramirány változtatásra. A gép egyszerű szerkezetű, forgórésze egy réz tárcsa, az áramvezetés csúszóérintkezőkkel történik.
Jedlik számos forgonyt készített, több modellje fenn is maradt. Kísérleteinél a különféle készülékek meghajtására használta őket. Érdekesség az „ellenkezőleg forgó villamdelej és sokszorozó”, melynél a forgó- és állórész tekercse egyaránt forog.
Jedlik felismerve az 1828-ban megalkotott villamdelejes forgonyának gyakorlatban való jelentőségét, szerkezeti módosításokkal mechanikai munka kifejtésére alkalmas eszközt készített. 1841-42 telén kezdett el foglalkozni egy kb. 150 kg tömegű „villamos mozdony” szerkesztésével, mely 1854-re készült el, azonban a későbbiek folyamán nyoma veszett. 1855-ben megalkotta az eredetileg szemléltető eszköznek szánt villamos gépkocsiját. Működtetése egy ráhelyezett 4 V-os teleppel történt, de lehetőség volt a két sínszálon keresztül külső áramforrásról való táplálásra is.
Az első, Jedlikével egyenrangú, tisztán elektromágneses forgású motort Moritz von Jacobi valósította meg 1838-ban. Motorja 12 utassal csónakot hajtott a Neván. Alkalmazása csupán a látványos bemutatóra volt elég, mivel a drága elemek hamar kimerültek.
Hippolyte Pixii 1832-ben készített gépénél egy állandómágnes fogaskerék segítségével hajtható. A mágnes fölé gerjesztőtekercsként elektromágnes került. Berendezése a tengelyre erősített kommutátor segítségével állandó irányú, folytonos elektromos áramot ad.
Edward Clarke kommutátorral ellátott gépén az állandó mágnes függőlegesen áll, s a tekercsek forognak a mágnes sarkai előtt.
Antonio Pacinottinak tekercsekből összeállított két félkoszorúban indukálódó feszültséggel sikerült folytonos és csaknem egyenletes áramot fejlesztenie. Felismerte, hogy a szerkezetet elektromos motorként is lehet használni. Később a belga Zénobe Gramme, tőle függetlenül talált fel hasonló berendezést, a találmány hamar elterjedt, ma a technikatörténetben Pacinotti-Gramme dinamónak nevezik.
Részlet a kiállításból
Kísérletek
Egyenáramú áramfejlesztő modell, Calderoni, 1920-as évek
(lelt.sz.: 79.540, a Műszaki Tanulmánytár gyűjteménye, kiállítva az MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény „Töltődj fel!” utazó kiállításában.)
Jedlik-féle kocsi modell, működés közben
(lelt.sz.: ID15, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény „Töltődj fel!” utazó kiállításában.)