Az első sztatikus elektromosságot adó berendezést, a dörzselektromos gépet, Otto von Guericke készítette 1660-ban, melyen később különböző módosításokat eszközöltek: a kéngolyó üveggolyóval való felváltása, a dörzsölésnek alávetett test alakjának hengeralakra való módosítása, az üvegen fejlesztett elektromosság „felszedésére” konduktor, azaz vezető közbeiktatása, kezdetben selyemzsinór, később fémlánc alkalmazásával. Érdekes megoldásokat mutatott Winter korongos elektromozó gépe, Nairne kétféle elektromosságot adó gépe, vagy Armstrong gőz-elektromos gépe.
Később az elektromossági vizsgálatoknál a megosztáson alapuló elektromozó gépeket, az influencia gépeket alkalmazták (Holtz-féle, Wimshurst-féle influenciagép).
A töltésmegosztás elvén működő influenciagépnél két ebonit, vagy plexi korong forog egymással ellentétes irányban. Külső oldalára sugárirányban fémfólia-szalagokat erősítenek (szektorok), melyekhez fémrúddal összekötött fémecsetek dörzsölődnek. Mindkét koronggal érintkezésben lévő két szívószerkezet konduktorokkal van összeköttetésben.
A szektor a fémecsethez dörzsölődve pozitív villamos töltést nyer, ami tovább forogva, a másik tárcsa vele szemközti szektorába negatív töltést vonz. A fémes összeköttetés révén a másik tárcsa ellentétes oldalán levő szektorban pozitív töltés halmozódik fel. A negatív töltéssel rendelkező szektor az előbbi tárcsával ellentétes irányba forogva annak szektorain újabb negatív töltések szétválását eredményezi, ismét pozitív töltést halmozva fel ezen tárcsa ellentétes oldali szektorában. A szívók ennek következtében egyre nagyobb pozitív, illetve negatív töltést halmoznak fel a konduktorokon.
Műtárgyak
Wimshurst-féle influenciagép, 1910-es évek
(lelt. szám: 70.31.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)
Részlet a kiállításból
