Szikrázó találmányok

Heinrich Daniel Rühmkorff

(1803 – 1877) német mechanikus

Párizsban telepedett le és ott alapította meg mechanikai intézetét, ahol elektromos műszereket készítettek. 1844-ben termoelektromos készüléket, majd 1849-ben a polarizációsík mágneses elforgatásának kimutatására szerkesztett műszert. Találmányát a szikrainduktort, először az 1855. évi nemzetközi kiállításon mutatta be, mely a 19. században a fizikai kutatás és az elektrotechnika fontos eszköze volt. Az indukciós készülékkel a galvánelemek néhány voltos feszültségét több százezer voltra tudták növelni. Fontos szerepe volt a rádióhullámok, a röntgensugarak és az elektron felfedezésében, a szikratávírásban, a korai röntgentechnikában.

Heinrich Rudolf Hertz

(1857 – 1894) német fizikus

Eredetileg építészmérnöknek tanult, de 1878-ban már az elismert fizikus, Helmholtz asszisztenseként dolgozott Berlinben. Főként gázkisüléssel foglalkozott. 1882-ben megfigyelte, hogy a katódsugarak képesek a vékony fémfólián is áthatolni. 1886-ban nevezték ki a karlsruhei műszaki egyetem professzorának. Kísérleteivel a Maxwell-elméletet akarta bebizonyítani. 1887-ben kimutatta az elektromágneses hullámok létét és azt, hogy a fényhullámokkal azonos módon viselkednek: visszaverődnek, törnek és polarizálhatóak. Tehát igazolta, hogy a fény is elektromágneses hullám, csak kisebb hullámhosszú. Az általa kifejlesztett rezonátorok és oszcillátorok váltak a híradástechnika fizikai alapjává. Munkásságával ő vetette meg a rádiózás, a televíziózás, a radar és a mikrohullámú sütő alapjait. Ma nevét viseli a frekvencia (rezgésszám) mértékegysége.

Guglielmo Marconi

(1874 – 1937) olasz feltaláló

Tanulmányait Bolognában, Firenzében és később Livornoban végezte. Karl Hertz elektromágneses hullámokkal kapcsolatos munkái alapján kezdett el a drótnélküli távíró kidolgozásához. Eredményes kísérleteket végzett a távíróval Olaszországban és Angliában is.

1895-ben sikerült egy működő berendezést létrehoznia. Szerkezetére 1896-ban megkapta az első szabadalmát. Marconi hamarosan vállalatot alapított és 1898-ban elküldték az első marconigramokat (táviratokat). 1899-ben drótnélküli üzeneteket továbbított a La Manche csatornán túlra. Megvalósította az első transzatlanti rádióösszeköttetést: 1901-ben sikerült rádióüzenetet küldenie az Atlanti-óceánon keresztül Angliából Új-Foundlandra.

A következő évben már a rádió segítségével továbbította az üzenetet Írországból Argentínába, vagyis majdnem tízezer kilométeres távolságra. Az üzeneteket a morze-ábécé kódjával küldték.

Ismeretes volt, hogy hang is közvetíthető rádió segítségével, de ez csak 1906-ban sikerült először. 1909-ben fizikai Nobel-díjat kapott. A rádiós műsorszórás csak az 1920-as évek elején indult, népszerűsége és jelentősége ezt követően rohamosan nőtt. Élete utolsó éveiben Marconi jelentős kutatásokat végzett a rövidhullámú és mikrohullámú távközlés terén.

Károly Iréneusz József

(1854 – 1929) tanár, fizikus, premontrei szerzetes

Kassai gimnáziumi tanulmányainak befejezése után lépett be a premontrei rendbe. Ekkor vette fel az Iréneusz nevet is. A Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészet, fizika, matematika és földrajz tanári diplomát szerzett. 1881-től tanított Nagyváradon, ahol 33 évig volt a Nagyváradi Premontrei Főgimnázium fizika és matematika tanára.

A rádiótechnika egyik magyar úttörőjének tekintjük. 1895-től sikeres kísérleteket végzett a drótnélküli távíróval. 1900-ban szerkesztett drótnélküli távíróját a Calderoni és Társa Tanszervállalat is forgalomba hozta. Tökéletesítette az elektromágneses hullámok vizsgálatához használt kohérert.

1896-ban néhány hónappal a röntgensugarak felfedezése után Nagyváradon felállította az ország első orvosi és tudományos vizsgálatokra alkalmas röntgenlaboratóriumát. 1916-ban alapítványt tett fizikai tanulóversenyekre, melyet róla neveztek el. Az első alkalommal kiírt fizikaversenyt Jendrassik György, a második helyet Szilárd Leó nyerte.

Károly Irén József készítette az első magyar fizikai feladatgyűjteményt, amit a premontrei főgimnázium értesítőjében közölt le négy részben. 1921-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társaság elnökévé választották.

Rühmkorff-féle szikrainduktor, 1900-as évek eleje

Az elektromágneses indukció elvén működő szikrainduktort a fizikai kutatásokban a gázkisülési csövek nagyfeszültségű tápforrásaként alkalmazták. Induktorral és gázkisülési csővel fedezték fel az elektront, az ionsugarakat és a röntgensugarakat. A készülékkel előállított feszültség a 100 000 V-ot is elérhette, így nagyfeszültségű eszközök (pl. röntgencső) áramforrásaként is szolgált.

(lelt.szám: 97.171.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel! utazó kiállításában)

Telefoninduktor glimmlámpával, 1910-es évek

A készülék, az indukció jelenségének alapján történő feszültség előállításra szolgál. Az induktorban egy jó hatásfokkal üzemeltethető, a mágneses erőtérben forgó mozgást végző tekercs segítségével állíthatunk elő feszültséget. Ezt a készülékcsaládot – mint neve is mutatja – a telefon-technika korai szakaszában fejlesztették ki csengető-áramok előállítására. Az Edison áramfejlesztőkre jellemző hosszú elektromágnesekkel ellátott berendezést később iskolai kísérletekhez is használták olyan helyeken, ahol még nem volt villany.

(lelt.szám: 2007.11.1, 91.154.1, MMKM Elektrotechnikai Gyűjtemény, kiállítva az Elektrotechnikai Múzeum „Töltődj fel!” utazó kiállításában)